Az utóbbi időben szép számmal jelentek meg rajongó/elmarasztaló kritikák az Avatarról, úgyhogy én nem szaporítanám ezek sorát. Írnék viszont egy érdekes párhuzamról, ami a film és a buddhista világkép közé vonható. Mint tudjuk, Cameron a történettel nem sokat foglalkozott, viszont a világot annál pontosabbal alkotta meg. Ez a világ pedig számos ponton összecseng a buddhizmussal. Itt vannak rögtön a Pandora és lakói: ők mintha csak egy ősrégi tanításból ugrottak volna elő. Lássuk, mik azok a részletek, amelyek ezt igazolják!
Először is, itt a bioszféra közös tudata, ami végül eldönti a csatát az emberek és na’vik között. Mi lehetne ennél buddhistább? Tibeti barátaink az vallják, hogy a világon csak egyvalami örök és egységes: a tudat. A buddhisták az egységes tudathoz a meditáció révén próbálnak közelebb kerülni, de két ember homlokának egymáshoz érintése is a tudat egyesítését szimbolizálja. A na’viknál részben a közös törzsi összekapaszkodás szolgálja a tudat megosztását (például amikor Sullyt befogadják a törzsbe), ám ennél kifinomultabb eszközeik vannak: elég, ha rádugják a hajukban lévő idegvégződéseket egy másik lény hasonló szervére, és meg is van a tudategyesítés. Így lovagolják meg a repülő és hatlábú hátasaikat is. A végén pedig, ahogy már említettem is, a Pandorán lévő minden élőlény beszáll a küzdelembe, tehát az utolsó állathoz is eljut Sully üzenete.
Az oszthatatlan tudat fogalmából következik a buddhizmus egy másik alapvetése: amíg el nem jutunk a tiszta tudathoz, addig a világot dualista szemlélettel érzékeljünk, azaz megkülönbözetjük magunkat a többi lénytől és dologtól. Az Avatarban ez is működik: Sully nem a világ része, nem valódi na’vi, csak egy avatár, sokféle módon elválasztva a közös tudattól. A végén persze minden megoldódik: a tudatát teljes mértékben áttelepítik a na’vi testbe, így Sully végre minden szempontból beolvadhat, megszűnik az elválasztás közte és a bolygó között.
A reinkarnáció is szerepet kap a történetben. A buddhisták szerint az ember halála után egy úgynevezett „tiszta földre” kerül, ahonnan bizonyos feltételek megléte esetén reinkarnálódhat. A filmben két reinkarnációt láthatunk: az egyik Sullyé, ahogy – sok jó karma összegyűjtése után – végleg átkerül új testébe. A másik pedig a doktornőé: nála túl későn kezdik el a műveletet, ezért nem reinkarnálódik, viszont nem tudhatjuk biztosan, hogy meghalt. Itt jön be a „tiszta föld” koncepciója: talán a tudata csak egy átmeneti helyen van, ahonnan még „reinkarnálódhat” egy bizonyos idő elteltével. Szerintem, ha lesz második rész, a doktornővel még találkozunk.
A női karakterek ábrázolása is sokban egybecseng a buddhizmus tanításaival. A buddhizmus szerint a férfi lényege az aktivitás, a nő lényege pedig a bölcsesség. Nos, a doktornő és Neytiri mindketten ez utóbbit testesítik meg. Grace-nél ez egyértelmű, hiszen tudós, de Neytirinél is megjelenik, hiszen ő az, aki Sullyt megtanítja mindenre, amit a na’vik tudnak.
A nőkkel kapcsolatban a buddhizmus még egy dolgot tanít: hogy a nőket ugyanolyan szabadság illeti meg, mint a férfiakat. Cameron szerencsére soha nem tartozott azok közé a rendezők közé, akik szerint a nőknek az a dolga egy filmen, hogy hagyják magukat megmenteni, aztán aléltan omoljanak a férfi főhős karjaiba. A rendező szinte minden filmjében van egy erős női karakter: A mélység titkában Lindsey, a Terminator filmekben Sarah Connor, az Aliensben Ripley, a Titanicban Rose. Cameron érdeme, hogy sikerült legyőznie a nőkkel szembeni kisebbségi érzését – talán soha nem is volt neki – és teljes szabadságot biztosítania a női szereplőknek. Az Avatarban mindjárt három önálló nőt is kapunk: se Grace, se Neytiri, se a Michelle Rodriguez által alakított Trudy nem szalad rögtön a fiúkhoz, ha el kell intézni valamit, sőt sokszor ők irányítják a férfiakat.
Végül pedig: a na’vik társadalma maga a megvilágosodott társadalom; minden tagja harmóniában él a környező világgal. A sárkányok meglovaglása sem az uralom megnyilvánulása: inkább az együttműködésé a két lény között. Ha pedig a törzsi együttműködést nézzük: a törzs tagjai pedig úgy is segítik Sullyt, hogy valójában nem közülük való. Persze vannak bizalmatlanok, de ők sem mennek a közös döntés ellen.
Mindezek a párhuzamok puszta feltételezések: nem tudom, hogy Cameron buddhista-e vagy sem; hogy jártak-e hasonló gondolatok a fejében, amikor a filmet készítette. Inkább csak azt mondanám, hogy pontos fogalmai vannak arról, hogyan kellene egy jól működő világnak kinéznie, és addig dolgozott, amíg meg nem alkotta. Persze ez egy szándékoltan ideális világ, a valóságtól eltérő, meseszerű részletekkel, de a lényeg szempontjából ez most mindegy. Az hogy ennek a világnak sok vetülete egybeesik a buddhista tanításokkal, talán csak véletlen. De úgy gondolom, van párhuzam, és talán megérte ezt a kis gondolatkísérletet. Tehát zárszóként ki merem jelenteni: James Cameron buddhista, akár tud róla, akár nem.
Filed under: Kategória by bridger
6 Comments »
)